Deprecated: Function ereg_replace() is deprecated in /var/www/clients/client90/web3083/web/lap_sablon2.php on line 17
- twilightsaga - sokoldal.hu


MENÜ
Welcome!
Ha magadnak akarod...
Breaking Dawn 1.1
Breaking Dawn 1.2
Breaking Dawn 2.
Breaking Dawn 3.
Breaking Dawn 4.
Breaking Dawn 5.1
Breaking Dawn 5.2
Breaking Dawn 6.1
Breaking Dawn 6.2
Braeking Dawn 7.1
Breaking Dawn 7.2










4. A gesztus

(fordította szozsa [Zsani])

 

Az esküvő simán zajlott a fogadási összejövetelbe – ez a bizonyíték Alice hibátlan tervezésére. A folyó fölött már látszott, hogy alkonyodik; a szertartás pontosan a megfelelő ideig tartott. A nap lenyugodni készült a fák mögött. A fények pislákoltak a fa ágai között, ahogy Edward a hátsó üvegajtókon keresztül vezetett, a fehérvirágok csak úgy izzottak körülöttünk. Volt vagy tízezer ilyen virág itt kinn, amik illatos sátorként szolgáltak a táncparkett fölött, melyet a két ősi cédrusfa alatt állítottak fel. A dolgok lelassultak, és megnyugodtak, ahogy az augusztusi este körbe vett mindent. A kis tömeg széthúzódott a csillagfények puha ragyogása alatt, és az összes barátunk ölelve üdvözölt minket. Most volt idő egy kis beszélgetésre és nevetésre is.   

„Gratulálunk srácok” mondta Seth Clearwater, miközben lökdöste a fehér virágfüzért, ami hozzáért a fejéhez. Az anyja szorosan az oldalán állt és óvatos intenzitással nézte a vendégeket. Az arca vékony és vad volt, olyan amit a rövid frizurája csak még jobban kihangsúlyozott. Ez a kifejezés pont olyan volt mint a lányáé Leahé – Csodálkoztam volna ha ugyanilyen arcot vágna az út a szolidaritás egyik bemutatóján is. Billy Black Seth másik oldalán már kevésbé feszült volt, mint Sue.   Mikor ránéztem Jacob apjára, mindig rossz érzés kapott el, hogy két ember helyett csak egyet láttam. Egy öregembert láttam egy tolószékben ráncos arccal és fehér mosollyal amit mindenki látott. Aztán ott volt hogy egy erőteljes sor törzsfő közvetlen leszármazottja, bár a varázslat kihagyta az ő generációját, mégis Billy volt a hatalom egy része és a legenda még mindig. Ez özönlött rajta keresztül és a fiára is aki, ennek az örököse lett, és aki hátatt fordított sorsának.  Sam Uley volt ezen legendák és varázslatok főnöke…

Billy szemei meglepően nyugodtnak tűntek, az eseményekre tekintve – fekete szemei szikráztak, mint akinek éppen van néhány jó híre. Lenyűgözött a lélekjelenléte. Pedig ez az esküvő a legrosszabb dolog lehetett számára, ami a legjobb barátja lányával történhet. Kihívás volt visszatartania az érzelmeit, miközben az esemény már előre jelezte, hogy a megállapodás a Cullenes és Quileutes indiánok között, (Miszerint a vámpírok nem harapnak meg egyetlen embert sem) nem fog sokáig megmaradni. A vérfarkasok tudták, hogy megfog történni, de a Culleneknek fogalmuk sem volt, hogyan reagálnak majd rá a rezervátumiak. A szövetség előtt ez egy biztos támadást jelentett volna. Egy háborút. De most, hogy jobban megismerték egymást megbocsájtást nyert volna az ügy? Mintha választ kaptam volna a kérdésemre, Seth kitárta karjait Edward előtt aki fél karjával viszonozta ezt az ölelést.

Láttam, hogy Sue finoman megremeg.   „ Jó látni, hogy jól mennek a dolgok nálatok, ember” mondta Seth „ Boldog vagyok ha látlak titeket.”

„Köszi, Seth. Ez nagyon sokat jelent számomra.” Edward elhúzódott Sethtől majd Sue-ra és Billyre pillantott. „Nektek szintén köszönetet kell mondani, hogy támogatjátok ma Bellát.”

„Semmiség” jött a hang mélyről, recsegősen Billy felől, meglepődtem a hangjában lévő optimizmustól. Talán egy erősebb fegyverszünet volt előre látható.

Seth integetett a kezével, majd elköszöntek tőlünk és Billy kerekesszékét az étel irányába kezdte tolni.

Angela és Ben volt a következő a sorban, majd a szüleik, végül Jessica és Mike - akiknek a meglepetésemre fogták egymás kezét. Nem is hallottam, hogy újra összejöttek. Mindenesetre ez jó hírnek számított.

Az ember barátaim után következtek a legfrissebb unokatestvéreim a Denali vámpírklán tagjai. Rájöttem, hogy ezek a vámpírok miatt idegeskedtem - Tanya feltételeztem a szőke göndör hajában lévő eperszínű tincsekről. – megölelte Edwardot. Mellette három másik vámpír arany szemekkel kíváncsisággal bámult engem. Az egyik nőnek hosszú, egyenes, kukoricaselyem szőke haja volt, a másik kettőnek pedig fekete haja egy egy oliva színű tinccsel a hajukban, amely kihangsúlyozta kréta fehér arcukat.

Mind a négyen gyönyörűek voltak, amitől csak megfájdult a gyomrom.

Tanya még mindig nem engedte el Edwardot.

„Ah Edward” mondta „ Hiányoztál.”

Edward kuncogott és egy gyors manőverrel kiszabadult az ölelésből. Egyik kezét Tanya vállára a másikat pedig a hátára helyezte, majd egy helyes pillantást is vetett rá. „Túl hosszú ide telt el. Tanya, jól nézel ki.”

„ Te is”

„Engedd meg, hogy bemutassalak a feleségemnek” Ez volt az első alkalom amikor kimondta, ezt a szót, amióta ez igaz is volt. És látszólag kielégítette, hogy ezt a szót használhatta. A Denali család minden tagja egy könnyed mosollyal fogadta Edward mondataid.

„Tanya, ő itt az én Bellám”  Tanya pont annyira csinos volt, mint amennyire a rémálmaimban láttam. Tekintete beletörődő volt, ahogy rámnézett. Majd a kezeit kinyújtotta, hogy az enyémekért nyúljon.  

„Isten hozott a családban, Bella” egy kisebb bánattal teli mosoly jelent meg az arcán „ Tudod mi itt Carlisle rokonainak tartjuk magunkat és nagyon sajnáljuk a legutóbbi incidenst, amikor nem úgy viselkedtünk ahogy illendő lenne. Előbb vagy utóbb találkoznunk kellett volna veled. Meg tudsz bocsájtani??”

„Persze” mondta lélekszakadva „Annyira örülök, hogy találkoztunk” A Culleneknél mostmár minden számla ki volt egyenlítve. „Talán ez egy jó fordulat lehet számunkra, eh, Kate?” Fordult a szőke lány fele.

„Elevenen tartja az álmot” mondta aranyszemeinek forgatásával Kate. Elvette Tanyatól a kezemet, majd finoman megszorította azt. „Isten hozott, Bella”

Majd a sötét hajú nő tette kezét Kate kezének a helyére. „Én Carmen vagyok ő pedig Eleazar. És mind nagyon örvendünk, hogy találkozhattunk veled, Bella”

„ É-é-én szintén.” dadogtam.

Tanya rápillantott az emberekre akik várakoztak – Charlie és a helyettese, Mark és annak felesége mögött. A szemeik hatalmasak voltak, ahogy befogadták a Denali klánt.

„Találkozhatunk még később. Lesz még rá időnk” Tanya nevetni kezdett, mikor a családjával helyet váltottak.

A hagyományok közül mindegyiket általánosnak tartották. Én majd meg vakultak, ahogy Edwarddal a kést tartottuk a látványos sütemény fölött. – Túl nagy, gondolkodtam a barátokból és a családunkból álló viszonylag apró társaságról. A süteményeket egymás arcához tartottuk, Edward derekasan lenyelte az ő adagját, ahogy hihetetlenül figyeltem. Nem tipikus kézséggel dobtam a csokromat Angela meglepődött kezeibe. Emmett és Jasper hangosan nevettek a pírnál, ami az arcomon jelent meg, mikor Edward eltávolította az Alicetől kölcsön vett harisnyakötőmet – amit gondosan lecsúsztatott a bokámig – nagyon gondosan a fogaival. Rám nézett, majd egyenesen egy gyors kacsintást lőtt Mike Newton arcába.   És amikor a zene elkezdődött, Edward gondosan maga felehúzott,  hisz a miénk volt az első tánc. A tánctól való félelmem ellenére kézségesen mentem utána. – különösen attól a résztől féltem, hogy tánc közönség előtt – csak annak örültem, hogy tudtam, hogy ő tart engem. Elvégezte a munka egészét helyettem, és könnyedén pörögtem a fények ponyvájának ragyogása alatt, melyet a fényképező gépek vakui adtak ki magukból.

 „Élvezi a partyt Mrs. Cullen?” suttogta a fülembe

 Nevettem. Ezt fogom használni egy ideig.

 „Egy ideig”emlékeztetett engem. A hangja újjongó volt, majd lehajolt megcsókolni engem, miközben táncoltunk. A fényképező gépek lázasan kattogtak.   A zene váltott és Charli buzgón kopogtatni kezdett Edward vállán.

Charlie-val már kevésbé volt könnyű táncolni. Ő sem volt jobb nálam, tehát oldalról mozogtunk, hogy biztonságosabban táncoljunk. Edward és Esme is körülöttünk táncolt, hisz szerették Fred Astaire-t és Ginger Rogerst.

„Hiányozni fogsz otthonról Bella. Olyan egyedül leszek” Beszéltem, de a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett. Megpróbáltam viccet csinálni belőle. „Szörnyűnek érzem magam, hogy egyedül hagylak, hogy főzz magadra.” – ez gyakorlatilag bűnös hanyagság. Le tartóztathatnál engem „

Vigyorgott. „Azt hiszem az ételes rész túl fogom élni. Csak hívj fel, amikor éppen ráérsz”

„Ígérem”

Ez kedvesnek látszott, hisz már táncoltam mindenkivel. Jó volt látni az összes rági barátomat, de jobban akartam most Edwarddal lenni, mint máskor eddig. Örültem neki mikor épp egy félpercre szakított félbe, mikor egy újabb tánc következett.

„Mike soha nem nyugszik le, eh?” magyaráztam, mikor Edward egyet pördített rajtam. „Nem, nekem kell hallgatnom a gondolatait.” „ Szerencsés, hogy még nem rúgtam ki, vagy rosszabb”

„Igen, az”

„Volt már alkalmad, hogy megnézd magad?”

„ Öö, hát nem miért?”

„Akkor gondolom, nem is tudom, hogy milyen szívszorítóan gyönyörű vagy ma este. Nem lepődök meg azon, hogy Mike milyen véleménnyel van erről a férjezett nőről. Abban viszont csalódtam, hogy Alice nem kényszerített, hogy állj a tükör elé és nézd meg magad.”

„Tudod még mindig túlságosan elfogult vagy”

Sóhajtott egyet, majd megfordított engem, hogy lássam magam az üvegfalon amely, visszaverte a partyt mint egy hosszú tükör. Edward közvetlenül a párra mutatott, akik előttünk álltak a tükörben.

„Én, elfogult?”

Igazság szerint megfogott Edward pillantásának visszaverődése. – a tökéletes arca, egy tökéletes másodpéldánya – egy az oldalánál álló sötét hajú szépséggel. A bőre krém, és rózsa volt a szemei az izgalomtól ragyogtak. A csillámló fehér ruha, keskeny vonala csak úgy lobogott, mint egy megfordított tündérkonytliliom, amit annyira ügyesen vágtak, hogy a lány teste elegánsnak majdhogy nem bájosnak tűnt. – legalább is amíg mozdulatlan maradt.

Miután már tudtam pislogni a csodálkozásomtól, így hagytam hogy elhiggyem, hogy az ott én vagyok. Edward akit megmerevedett, majd autómatikusan hátraforudult, mintha a nevén szólították volna.

„Oh”mondta összehúzta a szemöldökét, majd kisimította, mikor elindult kifele amilyen gyorsan csak tudott.

Hirtelen, elmosolyodott egy gyönyörű mosoly jelent meg az arcán.

„Mi ez?” kérdeztem

„Ez egy nászajándék.”

„Huh?”

Nem válaszolt, megfogott majd ismét táncolni kezdett velem, az úttal szemben haladtunk a fényektől lassan eltávolodtunk az éjszaka sötét medrébe a táncparkettől távol.

Nem hagyta abba, amíg el nem értünk az egyik hatalmas cédrus sötét törzséhez. Edward még a legsötétebb árnyékban is merevnek és idegesnek  tűnt.

„Köszönöm” mondta a sötétségbe Edward „Ez nagyon kedves tőled”

„ A kedves a második keresztnevem” jött az ismerős hang válasza a sötétségből.

„Közbe vághatok?”

A kezeimet a torkomhoz szorítottam és, ha Edward nem kapott volna el össze is estem volna.

„Jacob” fuldokoltom, majd mikor ismét levegőhöz jutottam „Jacob” mondtam újra a nevét.

„Hey te, Bells”

Megbotlottam a hangja irányába. Edward a könyököm alatt tartott még egy másik szintén erős kéz elnem kapott és maga felé nem kezdett húzni. A melegség szinte égetett Jacob kezéről, még a vékony szatén ruhán keresztül is tisztán éreztem ezt a forróságot. Ő nem késztetett arra, hogy táncoljak, csak magához húzott és megölelt én pedig a mellkasába temettem arcomat. Ledőlt, hogy az arcát a fejem tetejére támaszthassa.

„Rosalie nem fog megbocsájtani nekem, ha nem kapja meg a táncot amit ígértem neki” Edward mormolt valamit, de tudtam hogy ott hagyott minket és azt is tudtam, hogy nem ez volt az ő ajéndéka. – egy pillanat Jacobbal.

„Oh, Jacob” mostmár sírtam, nem tudtam kiejteni a szavakat érthetően „köszönöm”

„Hagyd abba a sírást Bella, tönkre fogod tenni a ruhádat. Ez csak én vagyok „

„Csak? Oh, Jake. Most minden tökéletes”

Horkantott egyet „Oh, ez az kezdődhet a party. A tanú végig csinálta azt.”

„Most mindenki itt van akit szeretek”

Éreztem, hogy ajkai megérintik a hajamat. „Sajnálom, hogy elkéstem, kedvesem”

„Annyira boldog, vagyok hogy te eljöttél”

„Ez volt a terv”

A vendégek irányába pillantottam, de már nem láttam meg Jacob apját ugyanazon a helyen ahol nem rég még láttam. Nem tudtam, hogy marad-e. „Billy tudja, hogy itt vagy?” Amint kimondtam, tudtam, hogy az volt az egyetlen kikötése, látszott az arcán.

„Én biztos vagyok benne, hogy Samnek elmondják, és elmegyek mikor…mikor vége van a partynak.”

„Annyira boldog lesz, hogy otthon vagy”

Jacob elhúzodott és felegyenesedett, egyik kezét a hátamon hagyta a másik kezével pedig megfogta a jobb kezemet. Bölcsőként ringatta a kezeinket, egészen a mellkasáig, éreztem, ahogy a szíve dobog. De az volt az érzésem, hogy nem véletlenül kellett éreznem a szívverését.

„Nem hiszem, hogy kaphatnék többet egy táncnál.” mondta, majd elkezdett forogni velem egy lassú körben, ami nem illet össze a háttérben szóló zene ritmusával. „A lehető legtöbbet kellene kihoznom ebből”

Átvettük a ritmust, a szíve ritmusát éreztem a kezem alatt.

„Boldog vagyok, hogy eljöttem” mondta Jacob egy pillanat után. „ Nem hittem, hogy eljövök. De azért nagyon is jó még egyszer látni téged. Nem szomorúbb, mintha nem jöttem volna el.”

„Nem akarom, hogy szomorúnak érezd magad”

„Tudom ezt. És nem azért jöttem el ma este, hogy bűnösnek érezd magadat.”

„Nem – Boldoggá tett, hogy eljöttél ez a legjobb ajándék, amit csak kaphattam”

Nevetett „Az jó, mert nem volt időm igazi ajándékot venni”

A szemeim már egész jól alkalmazkodtak a sötétséghez, így már láthattam az arcát, magasabb volt mint gondoltam. Lehetséges, hogy még mindig nől? Közelebb kellett lennie a hét lábhoz, mint a hathoz. Megkönnyebbülés volt számára, hogy a bizalmasa megint, jellemzi a kinézetét annyi idő után ami eltelt. – a mélységes sötét szemeit, beárnyékolták bozontos szemöldökeit. A magas arccsontját és a teljes ajkát kihangsúlyozták a fehér fogai amik pontosan összeillettek szarkasztikus nevetésének hangjával. Szemének vonala szorosan látszottak az élek körül – gondos, megfigyeltem, hogy ma este nagyon is gondos volt. Megtett mindent, hogy tudja, hogy boldoggá tesz vele engem. Soha nem tettem senkinek olyan jót, hogy megérdemeljek egy olyan barátot, mint Jacob.

Mikor döntöttél úgy, hogy visszatérsz?”

„Tudatosan vagy tudat alatt?” Vett egy mély lélegzetet, mielőtt válaszolt a saját kérdésére. „Nem is tudom, igazából vándoroltam egy ideig és talán az támogatta ezt az irányt ez vezetett ide. De ma reggel kezdtem igazán futni..ide. Nem tudom, hogy csinálhattam ezt.” nevetett. „Nem hinnéd, hogy ez milyen furcsa – séta körbe, két lábon megint. És újra ruhák. – Ez így egy kicsit bizarabb mert furcsának tűnik azok után. Nem számítottam arra, hogy kiesek ebből az emberi szerepből.”

Kitartóan forogtunk.

„Azért ez szégyen lett volna, ha nem jövök el meglátogatni téged, Bella. Ez megért egy utazást, hihetetlenül szép vagy, Bella.”

„Alice ma elég sok időt szentelt nekem. És a sötétség is segít”

„Nekem ez nem annyira sötét, mint neked”

„Persze.” Vérfarkas képesség. Könnyű volt elfelejteni, azokat a dolgokat, amikre képes volt, hisz annyira emberinek tűnt. Különösen most.

„Levágattad a hajad” ismertem fel.

„Igen. Tudod így egyszerűbb.” Ki kellene használnom a kezeidet még szabadok.

„Igen ez jónak hangzik” hazudtam.

Horkantott. „Jólvan. Teszem azt, a rozsdás konyha elfajult.” hirtelen széles vigyor jelent meg az arcán, aztán a mosolya halványulni kezdett. Kefejezése komoly lett. „Boldog vagy Bella?”

„Igen”

„Rendben” Éreztem, hogy vállatvont válaszomra. „ Az fontosabb, hogy te jól vagy-e?”

„Én jól vagyok, igazán, Bella. Már nem kell miattam aggódnod. Abba tudod hagyna Seth piszkálását.

„Éppen miattad nem piszkáltam. Kedvelem Seth-et.”

„Ő jó gyerek. Sokkal jobb valamennyinél. Ha megtudnék szabadulni a hangóktól a fejembe, akkor komolyan mondom tökéletes lenne farkasnak lenni.” Nevettem a hanglejtésén. „Igen, nem mondhatom azt bármelyiknek hogy hallgasson.”

„A teesetedben ez azt jelentené, hogy elmebeteg vagy. Természetesen tudtam, hogy te az vagy.” ingerülté változott a hangja.

„Kössz.”

„ Az elmezavar valószínűleg könnyebb mint meghallgatni egy köteg gondolatot. Az őrült emberek gondolatai nem küldik a bébiszittert, hogy figyeljék őket.”

„Huh?”

„Sam és még néhányan közülünk kint van, elővigyázatosságból tudod.”

„Miből?”

„Arra az esetre, ha véletlen nem tudnán türtőztetni magam, nehogy tönkre tegyem az esküvőt.” vetett felém egy gyors mosolyt, valószínűleg egy megnyerő gondolat volt ez számára. „Nem azért vagyok itt, hogy tönkre tegyem az esküvőd Bella. Itt vagyok…” elcsuklott a hangja

„Ez így tökéletes”

„Ez egy nagy feladat”

„Jó dolog, hogy te is nagy vagy.” Sóhajtott a rossz viccemre. „Itt vagyok, hogy a barátod legyek, itt vagyok a legjobb barátodként, utoljára.”

„Samnek több bizalmat kellene neked adnia.”

„Nos, talán túl érzékeny vagyok. Talán amúgy is ott volnának, hogy szemmel tartsák Seth-et. Sok vámpír van itt. Seth nem veszi ezt olyan komolyan, mint ahogy kellene.”

„Seth tudja, hogy számára ez nem veszélyes. Jobban érti a Culleneket, mint Sam.”

„Persze, persze” a béke ezelőtt egy óriási küzdelemmé válhatott volna. mondta Jacob.

Furcsa, hogy ez történt. Diplomatikusan viselkedett.

„Sajnálom azokat a hangokat.” mondtam „Kívánd azt, hogy jobbá tehessem.”

„Ez nem annyira szörnyű” mondta „Épp csak egy keveset síránkozom”

„Boldog …vagy?”

„Hagyd abba. Elég volt ennyi rólam. Ma te vagy a csillag.” kuncogott. „Fogadjunk, hogy szeretsz a figyelem központjába lenni.”

„Igen. Így most nem kaphatok elég figyelmet.”

Nevetett, majd kihúzva magát a fejem felett tanulmányozta a party fényeit, a táncoló párokat, a hulló virágszirmokat. Én is vele néztem olyan távolinak tűnt az egész ettől a sötét helytől. Megfigyelte a fehér örvényt, olyan volt mintha egy óriási hógömb.

„Sokkal tartozom nekik” mondta „Tudják, hogyan lehet megszervezni egy partyt.”

„Alice megállíthatatlan volt, mint mindig”

Sóhajtott. „A zene véget ért. Gondolod, hogy kapok egy másik táncot? Vagy az már túl sok lenne? „

Megszorítottam a kezemmel a kezét. „Tudsz sokat táncolni, ha akarsz.”

Nevetett. „Az érdekelne. De azt hiszem, a kettő mellett kell kitartanom. Ne kezdj beszélgetni.”

„Azt gondolnád, hogy mostanra már hozzászoktam a búcsúzásokhoz.” mormolta

Megpróbáltam lenyelni a gombócot a torkomban. De nem sikerült.

Jacob Rám nézett és összeráncolta a szemöldökét. Majd az újjaival letörölte az arcomról a könnyeket.

„Nem fogják azt hinni, hogy az esküvő miatt sírsz, Bella”

„Mindenki sír az esküvőn” mondtam

„Ez az amit akarsz igaz?”

„Persze”

„Akkor mosolyogj”

„Én próbáltam” nevetett a grimaszomon.

„Megpróbálok, majd így emlékezni rád. És tettetni…”

„Mit? Hogy meg fogok halni?”

Összszorította a fogait. Küzdött magával – Az elhatározásával, hogy a mai napon nem fog megbántani, ő ma egy ajándék és nem egy elmarasztaló ítélet. Kitalálhatnám, hogy mit akarhat mondani.

 

„Nem” válaszolta végül „De, látni foglak a fejemben. Rózsaszín orca, szívverés, két bal láb. Ezek együtt.”

Szándékosan dobogni kezdtem a lábán, ahogy csak tudtam. De ő csak nevetett rajta. „Az én csajom” Belekezdett valami másba, de mikor rájött, hogy nem helyes a szája bezárult. A fogai csikorogtak a küzdéstől, amiket nem akart kimondani.

A kapcsolatom Jacobbal annyira egyszerű volt. Természetes és könnyű. De mióta Edward visszatért az életembe azóta eléggé megeröltető volt. – Jacob szemeiben – azért, hogy Edwardot választottam, azért hogy egy más sorsot választottam számára ez egyenlő volt a halállal vagy legalább is egyenlő nagyságú azzal.

„Mivan, Jake? Csak mondd el. Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem?”

„N-n-nekem nincs semmi mondani való számodra.”

„Oh, Jake! Nyögd ki!”

„Ez igaz. Ez nem ….ez - ez egy kérdés. Ez egy olyasvalami amit azt hogy mondj el nekem.”

„Kérdezd meg.”

Egy további percen keresztül küzdött, majd kifújta a levegőt „Ez nem kell, nem számít.”

„Engem csak a morbid kíváncsiság furdal.”

Annyira ismertem őt, hogy egyből megértettem mit is akar pontosan .

„Nem ma este, Jacob” suttogtam.

Jacob az emberiségemmel még megszállottabb volt, mint Edward. Nagyra becsülte a szívverésem mindenegyes darabját, mintha megszámozták volna őket.

„Oh” mondta miközben megpróbálta elfojtani megkönnyebbülését. „Oh”

Egy újabb dal következett, de ő nem vette észre a változást.

„Mikor?” suttogta.

„Nem tudom biztosan, egy vagy két hét, talán.”

A hangja felvett egy gúnyosabb hangszínt. „Mi a fenének?”

„Mert nem akartam a nászutamat fájdalommal tölteni.”

„Inkább töltenéd azt, hogyan is? Sakkozva? Ha ha.”

„Roppant vicces.”

„Vicceltem, Bells. De őszintén nem értem a dolgot. Neked nem lehet egy valódi nászutad a vámpíroddal. Nevezzük az ásót ásónak. Ez nem az első alkalom amikor elhalasztottátok ezt. „Ez egy jó dolog, bár..”mondtha, miközben hirtelen határozottá vált. „Ne légy ettől zavarban.”

„Nem halasztok el mégegyszer semmit.” csattantam fel. „ És igenis nekem lehet igazi nászutam! Bármit megtudok tenni, amit akarok! Kiváglak innen!” Lelassult a körözésünk, majd hirtelen megállt. Egypillanatra eltöprengtem, hogy észrevette –e hogy megváltozott a zene és siettem, hogy helyre rakjam a fejemben a kisösszezördülésünket, nehogy ott hagyjon mielőtt elköszönne. Nekünk nem kellene ma elválnunk.

Aztán a szemei furcsára változtak, majdnem zavarosra.

„Micsoda?” zihálta „Mit mondtál?”

„Hogy mit mondtam…? Jake? Mi a baj?”

„Mit gondolsz? Lehet igazi nászutad? Míg emberi lény vagy? Viccelsz? Ez egy ízléstelen vicc, Bella.”

Dühösen néztem rá. „A fenéket, Jake. Ez nagyon nem a te dolgod. Én kellek hozzá nem…nekünk meg nem is kellene erről beszélgetnünk. Ez magán.. –

Hatalmas kekzei körbefonták a karjaimat.

„Ow, Jake! Gyerünk”

Megrázott.

„Bella! Elvesztetted az elmédet? Te nem lehetsz ennyire hülye! Mond, hogy csak vicceltél.”

Megint engem rázott. A kezei elszorították az ereimet, remegett ő is miközben rázta a csontjaimat.

„Jake – Állj!”

A sötétség hirtelen megváltozott.

„Vedd le a kezeidet róla!” Edward hangja jégként volt hideg és pengeként volt éles. Jacob mögül a sötétségből hallható volt egy vicsorgás. „Jake, tesó, hátrálj!” Hallottam Seth Clearwater ösztönzését. „Elvesztetted.”

Jacob fagyottnak látszott, elborzasztott szemei szélesre tágultak és csak bámultak rám. „Engedd el megfogod sebezni.” suttogta Seth. „Engedd, hogy elmenjen.”

„Most!” mondta zavartan Edward

Jacob kezei leestek az oldalához. A vérnélküli vénáimon ismét elkezdett folyni a vér, ami már szinte fájdalmas volt. A meleg kezeket a hideg kezek váltották fel, és a levegő hirtelen nyomasztóvá vált számomra…

Pislogtam, és én is talpom voltam, vagy fél tucat láb volt, attól ahol én álltam. Edwardot lefogták előttem. Volt két óriási farkas ő és Jacob között, de nem látszottak agresszívnek. Megpróbálták megakadályozni a küzdelmet.

És Seth – a nyakigláb, tizenötéves Seth – átkarolta Jacob remegő testét, majd arréb húzta őt. Ha Jacob elvesztette az önuralmát. Seth lebírta állítani….

„Menjünk Jake, gyere!”

„Meg foglal ölni téged.” mondta Jacob, hangja olyan mértékű haraggal volt tele, hogy még suttogásnak sem volt mondható a beszéde. A szemei, amiket Edwardra szegezett égtek a dühtől. „Megfoglak ölni téged! Most rögtön!” görcsösen remegett.

A legnagyobb farkas volt, szemei feketén izzottak, amikor morogni kezdett.

„Seth tűnj el az útból!” sziszegte Edward.

Seth ismét húzott egyet Jacobon, néhány lábnyira húzta, de Jacob ettől csak mérgesebb lett. „Ne tedd Jake, sétálj el. Gyerünk”

Sam – a nagyobb, fekete farkas – akkor csatlakozott Sethez Jacob mellkasához tette hatalmas fejét és próbálta visszatartani.

Hármójuk – Seth a vontató, Jake a reszkető, Sam a rámenős – serényen eltűnt a sötétbe.

A másik farkas utánnuk bámult. Nem voltam benne biztos, de a csokoládébarna bundájából ítélve – talán Quil lehetett?

„Sajnálom” suttogtam a farkasnak.

„Ez most már felesleges, Bella” morogta Edward.

A farkas Edwardra nézett. A tekintete barátságtalan volt. Edward egy hideg bólintást adott felé. A farkas meglepődött, majd hátra fordult, hogy kövesse a többieket.

„Rendben” mondta magában Edward, majd rám nézett. „Menjünk vissza”

„De Jake” –

„Sam segít neki. Elment” –

„Edward, nagyon sajnálom hülye voltam” –

„Nem tettél semmi rosszat” –

„Olyan nagy szám van. Miért én …nem kellett volna megengednem neki, hogy úgy érjen hozzám..Mit csináltam miközben gondolkodtam?”

„Ne aggódj” megérintette az arcomat „Vissza kell mennünk a fogadásra, mielőtt bárki észrevenné a távollétünket.”

Megráztam a fejemet, próbáltam tisztán átlátni a helyzetet. Mivan ha valaki észrevett minket? Mivan ha valaki hiányolt már minket?

A gondolataim csak ekkörül forogtak, rájöttem hogy a valóságban mennyire is megviselt ez engem. „Csak adj két másodpercet nekem” esedeztem

Ez az incidens eléggé nagy pánikkal és bánattal töltött el, de nem számított -  csak a külső számított. Bemutatni egy bravúros megjelenést, csak ez számított és tudtam, hogy uralkodnom kell magamon.

„A ruhám?”

„Jónak tűnsz. Nem egy az egyik tincsed nem odavaló”

Vettem két mély lélegzetet. „Rendben, menjünk”

Körém fonta a karjait és visszavezetett a fénybe. Átmentünk a csillagfények alatt, és újra táncolni kezdtünk. Mintha senki nem is szakította volna félbe az előző táncunkat.

Körbe pillantottam a vendégeket, de senkin nem látszott, hogy meg lenne döbbenve, vagy ijedve. Csak a lesápadt arcok mutatták a feszültség jeleit és azokat is megpróbálták jól élrejteni. Emmett és Jasper együtt voltak a táncparkett szélén azt hiszem ők a konfrontáció miatt lehettek ott.

„Meg vagy?”

„Jól vagyok” ígértem neki. „Nem tudom elhinni, hogy tehettem ezt. Mi lehet a baj velem?”

„Nincs veled semmi baj”

Annyira örültem, hogy itt találkozhattam Jacobbal. Tudom mekkora áldozatot jelent ez neki, és tönkre tettem ezt, tönkre tettem az ajándékat. Komolyan mondom karanténba kellene zárni.

De a hülyeségem ne tegyen tönkre semmi mást ma este. Félretenném egy fiókba és bezárnám azt, későbbi alkuig. De semmit nem tudok tenni, amit most eredményre is vezetne.

„Vége van.” mondtam „Ne gondoljunk rá többet ma este.”

Arra számítottam, hogy Edwarddal, majd megállapodunk, de ő csöndes maradt.

„Edward?”

A homlokához szorította kezeit, hogy gondolkodjon. „Jacobnak igaza van” suttogta „Mi vagyok én, amikor gondolkodom?”

„ Neki nincs” mondtam és közben próbáltam, olyan arcot vágni, hogy senkinek ne tűnjön fel a helyzet komolysága.

„Jacob túl elfogult, hogy tisztán lásson bármit is.” motyogott valamit, de túl halk volt, hogy meghalljam. „ Lehet, hogy engednem kellene, hogy megöljön engem, amikor gondolkodom…”

„Állj le” mondtam vadul. Megragadtam az arcát a kezeimmal és vártam míg kinyitja a szemeit. „Te és én. Ez az egyetlen dolog számít most. Ez az egyetlen, amire engedéjed van, hogy ezen gondolkodj. Hallasz engem?”

„Igen” sóhajtotta.

„Felejtsd el, hogy Jacob egyáltalán itt volt.” Ha tehetném azt. Ha tehetem azt. „Ígérd meg nekem, hogy most menjen tovább az egész party.”

Egy pillanatra nézett csak a szemembe, mielőtt válaszolt. „Ígérem”

„Köszönöm. Edward én nem félek.”

„Én igen.” suttogta

„Nem kell” mély lélegzetet vettem és mosolyogtam. „Mellesleg, szeretlek”

Cserébe mosolygott egy keveset. „Ez az amiért itt vagyunk.”

„Ki sajátítod a mennyasszonyt” mondta Emmett, amint megjelent Edward válla felett.  

„Táncolhatok a kis húgommal? Ez lehet az utolsó esélyem, hogy elérjem, hogy elpiruljon.” Hangosan nevetett, ugyanolyan őszintén, ahogy szokott az általa teremtett légkörben.

Megfordultam erre, voltaképpen még rengeteg emberrel nem táncoltam. És annyira még lehetőséget sem kaptam nagyon, hogy mással táncoljak. Amikor Edward újra követelt engem azt Jacob számlájára írtam – a fiók szorosan zárva volt. – Ahogy a karjait fonta körém képes voltam előásni korábbi örömömet, a bizonyosságomat abban, hogy életemben a leghelyesebb döntést hoztam, amit csak hozhattam. Mosolyogtam és a mellkasára fektettem a fejemet. A karjai összeszorultak.

„Hozzászokhatnék ehhez” mondtam.

„Nem mondod, hogy átjutottál a táncal való kérdéseiden?”

„ A tánc nem is annyira szörnyű – veled, de egyből többre gondoltam és csak szorosabban szorítottam magamhoz. „ soha nem engedj el.”







www.twilightsaga.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!